Valóságos gyilkológépek voltak az őskori gepárdok

Valóságos gyilkológépek voltak az őskori gepárdok, amelyek egyedei évente átlagosan hét és fél tonnányi zsákmányt ejtettek el - számították ki német kutatók, akik vizsgálataikat a Quaternary Science Reviews című folyóiratban ismertették.

A gepárd (Acinonyx jubatus) a ma élő leggyorsabb állat, amely óránkénti 113 kilométeres sebességre képes. Valószínűleg Afrikában alakult ki a miocén korban (26 millió - 7,5 millió évvel ezelőtt), mielőtt eljutott volna Ázsiába. A napvilágra kerülő fosszíliák viszont arról tanúskodnak, hogy a gepárdok több faja is létezett, s köztük akadtak a maiaknál jóval termetesebbek is - olvasható a LiveScience tudományos hírportálon. A weimari Senckenberg Kutatóintézet szakemberei Grúziában, az 1,8 millió éves Dmaniszi lelőhelyen folytattak kutatásait. Ez az Afrikából elszármazott távoli őseink egyik legkorábbi élőhelye volt.
Korábban a helyszínen már felfedezték a kardfogú macskaformák családjába tartozó ragadozók, a Megantereon cultrides, valamint  Homotherium crenatidens maradványait. A legutóbbi feltárások során előkerült "ősgepárd", a kardfogú Acinonyx pardinensis nagy számú fosszíliái viszont arra utalnak, hogy ezek a ragadozók az ősemberek közvetlen közelében éltek és vadásztak. A végtagcsontjaikból ítélve súlyuk 110 kilogramm körüli lehetett, kétszer akkorák voltak, mint jelenkori "unokatestvéreik". 

A terület - az egykoron erdőkkel borított völgy - füves szavannákba ment át, biztosítva a sebes ősgepárdnak a vadászathoz szükséges szabad tereket. Nagy valószínűséggel antilop, legfeljebb ló méretű állatokra portyáztak, s amikor utolérték a zsákmányt, rávetették magukat, majd az áldozat torka körül összezárva állkapcsaikat, megfojtották azt.
Több csontvázat hagytak hátra, mint bármely más ragadozó. Ezek a nagymacskák átlagosan évi 7500 kilogrammnyi zsákmányt ejtettek el. "Megdöbbentő, hogy mennyi vadat tudtak elejteni" - hangsúlyozta Ralf-Dietrich Kahlke, a Senckenberg Kutatóintézet paleontológusa.

Az ősgepárdok bőséges lakomáinak maradékából másoknak is csurrant-csöppent egy kis élelem. Előfordulhatott, hogy az ember is köztük lehetett: vagy elkergették az ősgepárdot a frissen megszerzett zsákmány közeléből, vagy a maradékon osztoztak, noha erre a német paleontológus szerint nincs bizonyíték, bár az effajta "együttműködés" lehetősége sem zárható ki.

Elképzelhető az is, hogy a Dmanisziben élt ősemberre is vadászhatott a gepárd. "Nem gondolom, hogy az ember gepárdok zsákmányállatai közé tartozott volna, ám nem lehet tudni, hogy valójában mi is zajlott évmilliókkal ezelőtt. Mindazonáltal a kutatás révén megismerhető az az ökológiai rendszer, amelyben távoli őseink éltek" - magyarázta Ralf-Dietrich Kahlke.